Ha nem nyitja ki
Senki, majd én
Megteszem,
Rád nézek, s erőltetett
Mozdulattal szétfeszítem
A rám telepedett
Dimenziós teret,
Mindent feladva
Átlépek veled,
Egy olyan világba,
Ahol nincsenek
Ketrecek.
Most este van,
De fél perc, és
Jön a reggel,
Most szeretlek,
Ez változni aligha fog.
Mégis reggel
Elmossa a sötétet,
Hogy lássalak,
Mikor magadról te
Is letéped,
Átlépve együtt a
Holnapba.
2008. szeptember 16., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése