Teremtésem

Megteremtett,
Rám lehelt, s megteltem.
Félrenyelt, köhintett,
Ezzel elszúrva mindenem.

Lelkem jórésze
Kifolyt belőlem,
Rá a mennyország
Márványkövére.

Jött a gondos cselédje,
Serényen felmosott,
S a földre csavarta,
Mi maradt belőlem.

Esőként hullott
Lelkem maradéka,
Beáztatta vele
Az egész vidéket,
S most ott keringek
Én is
Valamely tengeren.