Imréhez

Képzeld,
Ma érted áldoztam
Fel apró bogarak
Lélekszakadó hadának
Friss gyümölcsét,
Nem bírom már
Nézni, mióta
Elmentél.

Most tél lesz,
Szakadatlan
Zápor,
Lelkemből készítek
Emlékednek
Karámot.

Benézek a szobádba,
Már nem vagyok
Fáradt,
Érted égetem föl
Mindazt,
Ami száraz,
Miattad bújtatom
Ünneplőbe lelkem,
Amikor szobádba
Teérted lépek.