2008. augusztus 18., hétfő

Lassú tánc

Elmélyült csendben
Gondolkozó jóslataim
Erős megfogalmazásra
Vannak kényszerítve,
Nem látom mi lesz,
S miként lehetne szép,
De ami igaz,
Az mind értelmet ad
Annak, miszerint
Kényszerképzeteim
Lassú táncba kezdenek
Az élettel.

S táncolsz Te is mellettem,
Lépteim követik lábad,
S követsz Te is,
Lépsz vagy hármat,
Mikor minden
Kezdődik majd elölről,
Vagy netán már
Gyorsabb a tánc,
S irama rémisztőn
Csodás.

Válasz

Kergetem az ég
Elhagyott angyalait,
S már nem fáj annyira,
Ha isten mellettem ül.
Rágondolni szomjúság,
S téves gondolatok
Elharapott csillagán
Érzem magam,
Ha egymagamban ülök.

Éreztem hitet,
S lassan megőszülök,
Már nem kell sok,
S kihullik hajam,
Megöregedek,
De nem magam vagyok
Már,
S a kor elmúlt
Rabjaiként
Mi leszünk csak,
Kik együtt vagyunk
Egyedül.

Velünk ülsz
Némán, csendben,
Isten,
Nézed,
Miként az idő megesz
Minket.

Érintés

Gondba csavart belsőm
Fárasztó magvai
Halvány remegésként
Bocsájtják ki
Magukból fájdalmuk,
Sietős a dolguk,
Sokáig nem maradhatnak,
Mert érintésed
Formál át
Teret, és időt megmozgató
Hatalmas fenyővé.