Egyre többen

Újra élem, már látom,
Már ott vagyok,
Nem ordibálok.

Lelkem nyugodt
Hallucinációjában
Most kaparom
A falakat,
Látom ékes hangod,
Az égboltról
Szedem le aZ
összes csillagot.

Beépítem lelkem
Sokaságába őket,
Többen leszünk,
Egyre többen.

Élünk ebben a
Testben,
Mint valami
Sajátosan édes
Állatkertben.