messzire, el

Elém tárult csalódás a megvetés,
Hangjai a fának
Mind elém állnak,
S köszönnek.

Bárgyú szemeivel néz
Reám a nap, s míg
Fent bandukol,
Megéhezik,
S bőröm pigmentjeivel
Táplálja magát.

Az igazság,
A megható mozzanatok
Körforgásába
Lépve inognak
Meg bennem szavak,
Ugrálnak,
Ki nézi, ha mindannyian
Hívogatnak,

Hogy lássuk,
Teremtőm angyalával
Kézen fogva
Megyek.

Messzire innen.