Nem válaszolsz

Mint kék lidércek zörejei ott bent,
Ott bent fájlalják keserűre nyúlt idézetek
Balga mámorát.
Szirtek ugranak át engem,
Ne kelljen felmászni rájuk,
Ne fáradjak,
Ők majd mennek,
Ne fáradjak,
Ők sietve visznek,
Utamon nem nézek, csak látok
Valami hatalmas
Faágon álmodik a lány,
Valami kies, tétován
Elhalványuló napfény árnyékában.

Én írtam fájának összes levelét,
Én aggattam fel rá
Elhízott köntösét,
Én rajzoltam néki madarakat fenn,
Ott az ágon a leány
Csak pihen,
Én írtam őt is,
Nélkülem aligha,
Aligha aludna a fán,
Nézem álmába illő teljes
Tekintettel,
Álmodik a rét, s vele az isten,
Leveleim hordja a szél
Tágas mezőkre.

Várom, hogy olvassa, de
Választ nem kapok,
Várom, hogy hordozza
Szívében a napot.