Százszor megköszönlek

Érzelmeket reggelizve
Keltem fel a napot,
Száműzve a világból
Már csak a
Tied vagyok.

Nem érdekel a
Szórólapos ribanc,
Aki a Nyugat-reklámra
Hívogat,
S nem érdekelnek
Már az ábrándos
Délutánok,
Amikor tudatlanul
Nem terád vágytam.

Isten biztosan a
Legboldogabb pillanatában
Teremtett Téged,
Mikor megalkotott,
Kérdés volt,
Elenged-e.

Megsajnálta álnok imáim,
Melyek érted hangoztak,
Így elküldött nékem,
Csak hagyjam már abba.
Tőlem viszont már aligha menekül,
Mivel most százszor,
Naponta százszor
Megköszönlek.