2008. október 8., szerda

fájdalom

Félve buzdítom magam,
Rohanjak,
Vágjak bele,
De már nem biztos a rég,
Mi most zúg,
S felemészt.

Tékozol magából energiát,
Visszahúz ismét,
De már nem az ideál,
Kitekint a vizes
Oszlopok mögül,
Rátérdel hátamra,
És szívemre ül.

Bekiabál, ha szólok,
Beleül ölembe,
Tiltja az egészet,
Bennem él,
Belém ékelt,
Szoros kapcsolatba
Kerül az elenyészett
Szavakkal.

itthon

Ha meghívnak, s látok,
Ha elmegyek és
Fázom köztetek,
Hát ne hallgassatok.

Ha ott vagyok, és mégsem,
Köztetek remélek
Újat, hát ne halasszatok.

Megbékélek idővel,
De kell egy kis magány,
Oszlasson felhőket,
Ha most nem muszáj,
Hát nem beszélek,
Csak őrlöm magamban
A szót,

Kicsit szomorkodom,
Majd megyek tovább,
A felhők szélén ülve
A pótlás hiányát
Engesztelem ki,
Csak nálatok legyek
Itthon.