Ergonómia

Arra vagy, arra fordul lelked,
Mint egy dallam,
Fordul ellened.
Kenyér volt a jövő,
Szíved alatt borban
Ázott el a vidék,
Hogy nézze álmodban
Megbúvó kis semmiség,
Az alkonyat alatt,
Ott pihen szép csendesen
A tegnap és rögeszméid.

Minthogy úgy, ahogy most

Kell, hogy álmodj,
ne félj,
Szíved enged, nézd miként,
ahogy,
Úgy dúl benned büszkeség és félsz,
minthogy
Lássad gyermeked szemét, alkotsz,
álmod
Tűzben ég, remélsz ajkad szavától,
hallod,
Nincs benned már parázs sem, ég
veled,
Képzelj szomorú arcokra drága
mosolyt.

deméghogymennyire

Szól valami rádió,
Annyira maradi, velem ez nem való,
Mintha leragadtunk volna kétezer-nyolcban,
Óh! Mily megható,
Valamit tenni kellene,
Kellene tenni,
Szól ez a rádió,
Az egészet a térre,
De egy kocsi beszalad a semmibe,
Esőre várunk.
Valami újra,
A rádió még mindig ugyanazt fújja,
Nánánánánáná...
Dúdoljátok el,
Valami balázspali,
De senkit sem érdekel.