THM

Felveszem, adják,
Elteszem, vonják,
Ráteszem, veszem,
Eszem, és iszom,
Alszom, és kelek,
Viszik a szemem,
Gondolok, mondják,
Fizetek, szopják
Ki kisujjukból,
Mennyit is kellene
ADNOM!
Vissza!

Életgondolat

Elhiszem, hogy az vagyok,
Akinek kellene lennem,
Nem vagyok szelíd, se erőszakos
Jellem,
Nem nézem, ki kérdez, s nem is
Válaszolok,
Egyet hiszek,
Az életet, s csak azért harcolok.
Nincsenek ideálok, melyek
Fosztanak, nem létezik görnyedt
Álom a fejem alatt,
Nem tervezek előre, s nem nézem
A múltam,
Nem hinném, hogy jól esne
Most egy hideg szóda.
Nem vagyok álmatag, de
Aludni azt szoktam,
Nem vagyok bortól
Részeg, de józan gondolattal
Sem vagyok teli, nem is hinné
El, hogy valaki rám bízná
Élete perceit.

Csókolnálak

(Vers ismételten a lányhoz, aki minden reggel ugyanott ül, a HÉV-nek utolsó vagonjában, az első ülésen)

Nézem érzéki tekinteted,
Mikor minden reggel feléd megyek,
De meggondolom
Édes alakod.
Lennék szívszerelmed,
Vagy akár csak hajad,
Hogy lobogva
Érinthessem álomszép ajkad.
Lennék arcodon a pír,
De lennék szél is,
Mely forró napokon
Hűsít. Lennék árva fű,
Melyen végigmehetsz este,
De legfőképp palackba zárt víz,
Melyet szájadhoz emelsz.