Hozzád érhetek

A figyelem kényszerei csendesítik
Testem, forró az út, míg
Hozzád érhetek,
Jó várni rád
Míg csak élhetek,
Őszi múzsám leszel,
S a tavaszi kikelet.

Télen melletted kelek,
Ébredésem léte szuszogó
Hangod, alvó oroszlánként
Éberen tartom feletted
Az istent, máshova
Már ne menjen,
Vigyázza békés álmod,
Ha majd felkelsz,
Szólj, s úgy ébredjünk
Együtt, mint eleméből
Feltörő forrásvíz
A fákra.

Záporként hullik

Ha újra látlak, megváltozik
A föld, kozmikus erő
Száll meg, feldarabolja
Lelkem óceánját az érzés,
Felhőként viszi tova
Feléd szerelmem a
Szél,

Benned nyugszom én igazán,
Mehetnék én a világ
Végére, te lennél a
Kis sziget, hol
Először leszállnék,
Örökre ott maradva
Beléd költöznék.

Záporként hullik most rád
Az érzés, miszerint
Szerelmem tiszta forrása
Feléd, s közénk ékelődött
Tölgyfa, mely vonz
Erős mágnesként.

Ambíciózus vers

Párásodnak a napok,
Szememben furcsa csillagok
Lepkéket formálnak,
Remélem nem
Fáznak.

Esőt jósol a tavasz,
S még ősz sincs igazán,
Várom, hogy ébredj,
Ne aludjál,
Kelj fel.

Erős szél jön, a távol
Maradásra bír, nem
Kell mást tenni,
Csak hitet hin
Teni.

Rájöttem, nem akarok
Semmibe erőt fektetni.
Dolgozzon más
Helyettem,
És kész.