Ha most látnálak téged,
Amint odaát alszol,
Ha most én is ott
Lehetnék,
Nem tágítva
Csak ölelném
Lelked.
Feküdnék melletted
A földben,
Ugy egy tonna
Vízzel eltemetve.
Most nem nevetsz,
S nem ordítasz le,
Nem mondod:
Takács Laci,
Gyere ide!
He, na mi van már?
Most miért nem
Ordibálsz?
2008. szeptember 16., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése