Sötétedéstől alkonyatig
Sok az idő hátra,
Előre nézni a múltba,
S vissza, éppen olyan
Múló, mint a
Mai éjszaka.
Vibrál a szem,
A lámpa nem alszik el,
Jobb lenne gyertyát
Gyújtani,
Benned mélyülni el.
Poros padláson az egér
Rágja az ereim,
Forr bennem a tűz,
S forradalmat szít
Testemen egy
Atka, nem is látni,
De érezni a benne
Lobogó lángot,
Mikor a paplan
Alól a fényre
Mászott.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése