Megvilágít a halál,
Napról napra közelebb búj,
Belém hatol, véráramom
Lesz, s ellep vadul.
A hal áll mélán az
Akvárium falához
Dörgölőzve,
Megnémul,
S feljön a felszínre.
Halál leül a szívem
Helyére, s onnan
Mond imát fejem
Hegyére, kezében
Egy lámpa,
Bevilágít,
Mikor megdobban A szív,
s újra élek.
2008. szeptember 16., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése