nem vagyok szelíd

agyam már alszik,
siklik a dunán,
testem remeg, szürkül
a homály,
dereng az érzés, mikor még
ép voltam,
mikor ifjonc gyerekként
a régről papoltam.
rájöttem,
a bölcsek ott vannak közöttünk,
s nem mindig a legöregebb
közülünk.
vannak gyerekek,
kik jobban tudhatják,
vannak, kik öregen haláluk kívánják.
az ilyen emberektől mentsen meg a sors,
az ilyen emberek
nem éltek semmit.
az ilyen emberek
azok, kik senkik.