Belépett lelkem kapuján
Az isten, fényes volt,
Akár ezernyi nap
Lejti táncát.
Az égre néztem,
Majd vissza
Fehér vásznam
Lapjára,
Próbáltam szavakat
Leírni, de nincs
Mit mondjak.
Ültünk, csepegett a fény,
Zúdult alá a semmiség,
Lelkem forrásai mind
Kiapadtak,
S isten folyt keresztül
Rajtam.
2008. szeptember 16., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése