A demagógia szájrágta
Szélein ültem az istennel,
Kezében egy borospalack,
Én éppen pisiltem
Ki lelkem maradványait
A hegyre,
S csorgott alább,
Egyre sűrűbben,
Majd jéggé fagyott.
Ábrándok mikulásai
Hoztak ajándékot,
Mint valami jézusi ige,
Az eső elázott,
Dermedt a fagy,
Mindeközben lelkem
Lüktetése alábbhagy.
Míg istennel beszéltem
Meg mindennapi bajom,
Kezéből a palackot
Kiragadom,
S lelkem helyére öntöm,
Lelkem helyére
Ömlött
Bor vagyok.
2008. szeptember 16., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése