Néha jó, ha az emberek elmennek...

"Néha jó, ha az emberek elmennek...
Ezt egy mesében hallottam...azóta mindig eszembe jut, ha valaki elmegy vagy ha én megyek el. Vannak olyan érzések, álmok, amelyek csak úgy szépek, ha már véget értek. Amíg tartanak arra vágyunk, hogy tartsanak örökké...amikor véget érnek már tudjuk, hogy nem is lett volna szabad, hogy máshogy történjen. Arra gondolok, hogy bizonyos dolgok csak így maradnak tiszták a szemünkben. Valószínűleg ha még mindig tartanának, már elszürkültek volna. És már nem lennének különlegesek, varázslatosak...már nem tenne boldoggá a tudat, hogy hozzánk tartoznak.. Néha jó, ha az emberek elmennek...igen..."

/Mészáros Tímea/

Olvastam, és hallani lenne igazi. A teljes történetet. Valami olyan mese lehetett, ami megrázza a földet. Valami igazi tengeribeteg, szomorkás, részeg kalóz meséje. "Gyerekek!" - rezzegne bele a hajó érdes hangjába. "És amikor ott álltam két vitorla között, kezemben a fényes kard az angolok felé....." Valami hasonló. Igazán megrázó, mégis példásan nevetésre méltó, vicces anekdota. Kitalált hiedelmekkel egybefűzött zavaros, mégis érthető mese.
De ez a mondat. Már halom, hogy a gyermekek, akik mindezt hallhatták, fel sem fogják, miért szorult ennyi test ebbe a rövid, érdektelen mondatba. Benne van a magány, a vágyódás, a tisztaság, és az örök érzelem. Néha jó, ha az emberek elmennek.
Van kit visszavárni. Van kinek örülni, ha ismét megjön. Van idő magunkba szállni, van idő a magányra. S igen, ahogyan írtad is, van idő kitisztítani az elmét, a szemet.
Van idő egy pillanatra kisiratni lelked, hogy órákba teljen, mire új erővel újra mászol felfelé.
Talán még hitet is ad egy kicsit. Néha jó, ha az emberek elmennek. Elmennek, egyedülmaradsz, van időd félni. Minden értelemben. Van idő az álmokra, és a csöndre. A csöndben van mindaz, ami erőt ad.
"...amikor véget érnek, már tudjuk, hogy nem is lett volna szabad, hogy máshogy történjen..."
Nem teljesen értelek. Álmodsz, felkelsz és vége? Igazad van, de volt-e már úgy veled, álmodtál, felkeltél, és folytattad az álmod. Álmodtál valami hihetetlent, s elkezdted megvalósítani. És tudjuk, hogy meg szabad történnie. Az álmok szerzik a ritmust az életre. Van benne egy kis mozzanat mindenből. Valami túlvilági, valami jövő, és valami, ami te ÖNMAGAD vagy.

ásítasz

Most jönne valami egészen diszkrét, és erkölcsös, hogy a kezed szájad elé teszed, s ezzel reteszeled el a hangokat. Valami egészen különleges kristályszerű anyagot folyatsz a vízbe, hogy úgy érezd, meg lesz mindened.
Reggel volt, mikor még a délelőtt este, s türtőztetni magam akkor sem, ha a lélek a testbe furakodva nézte szempillád örök simogatását levegőmnek.
Ásítasz. És ismét kéz a kézbe járkál a szem a felettébb érdektelen dolgok zűrzavarában, hogy jó lenne most egyet aludni. Kicsit ráeszmélsz, jöhetne valami új is, a tévé a rádiót ontja, és a kép elköltözött Alaszkába. Aranyat hord az éktelen káromkodásod, mint valami neve sincs részeg a tegnapi tetőn ásít.
Én is berúgok. Már vagy egy hónapja nem ittam sört se, meg semmi alkohol nélküli dolgot. Száradok. Víz nélküli ásítás vagyok, s elém rakod takaró kezed.
Ásítasz. Méla bús takarása a holnapnak szárnyán felém költözött, és drága testek éjeli virgonc tornája már nem izgatja testem, csak élni akarok. Szeretni téged, mint eső a napot, hogy szárítsa fel lelkemben azt az összes árvíz szennyezte tegnapom, hogy ásítás vagyok. Hogy az vagyok, aminek látni vélsz, és nem tündöklés, van valami igazán drága párnám alatt, kiterített ásítás vagyok.
Csak egy emberi momentum, mely pillanatot ad a felfrissülés összes szava nélkül, és ébredés vagyok.
És nyújtozkodsz, ameddig csak takaród ér, de engem fel nem érhetsz semmivel. Ott ülök az éberség, és magány fokán. Mert ásításnak annyira jó vagyok.
S Te ásítasz. Valami mérget gyömöszölsz be a szádba, valami cocacola elázva ringat, vagy pepsit iszol, mert az annyira élénkíti lelked. A redbullba vetett hited vagyok. Ásítok, mert ásítanom még szabad.
S repülnek a percek, mint ahogyan a Ady percemberkéi sorra jönnek, az ő idejüket élve ásítunk együtt. Mert ásítani szabad. Mert jó, és kicsavarva minden vasbetűt a polcról, elmegyek, s alszom valahol.