Elavult pillanatok

Fejemben alszotok,
S lábam az erő,
A kifosztott magány
A mából, a késő,
Korai órákból
Megmaradt lelkiség,
A mivoltnélküliség,
És az ébredés.

Kezem helyett vagytok
Végtagok, míg én
Csak ordibálok
Forró, tüzes fejjel,
Leverten ébredek,
Szénanáthát kapok,
Ha közétek megyek.

Lássátok alvó pokrócok,
Miként éjjel takartok,
Úgy hidegül el tőlem
Az est, s már szoknyája alá
Nem is nézek be.