Mikor senki sem figyel

Elemeltem három karton csendet,
Senki nem figyelt, tolvajként lapítottam
Az áruházban.
Mikor senki sem figyelt,
Csöndet loptam, mellé egy kis kedvességet,
Nekem nem volt semmi olyan
Emberi történetem.

Tehetségem a negyedik polcról vettem el,
Mikor senki, senki nem figyelt.
Elmélyülő lelkem minden erényét,
Azt az utolsó polcnak legmélyéről,
A hazugság fortélyait ajándékba adták
A bölcsesség kezdőcsomagjával,
De hazudni már nem ment,
Rossz tulajdonságaim
Ismét kiemelkedtek.

Mikor senki sem látta,
Mikor senki nem figyelt,
Elvettem magamnak
Vagy három karton csendet.

Csak még egy pohárral

Csak még egy pohárral,
Mielőtt elindulsz felfelé,
Csak még egyszer csókolnálak,
Az árulás jeleit mosnám le
Könnyemmel.

Csak még egy pohárral,
Mielőtt végleg elindulsz,
Mielőtt elítélnek, várj,
Csak még egy kortyot,
Az utolsó látomás tüzében
Szikra leszek,
De tudom, újra elalszom.

Csak még egy korsóval,
Csak utoljára törj kenyeret felém,
Csak még egy pohárral,
És lesz még, ki szeret,
Lesz, ki vigye majd a keresztet.

Versenyfutás

Felkészülni, vigyázz, kész,
A rajtvonal felfestve,
Átzúg a fejemen valami puskaporos
Puffanás.
Indulásra készen, de már
Mindenki a célvonal előtt van,
Csak én nézek a rajtvonalról
A páholyban megbújó lány szemeibe.
Annak idején rám se nézett, utált,
S most farkasszemet
Nézünk,
Belsejében valami szent
Aforizmát,
Nem rezzen az ajak,
Semmilyen szemizma,
Nem rándul a kéz,
Csak nézzük egymás lassan elhalványuló,
Világrengető alakját.

A lányhoz, aki mindig ott ül

Reggelente felszállok az "egy a sok közül"-re,
Pillantását várom, míg nézem,
Hol üljek le,
S már a napom nem is menne tovább,
Ha nem nézne szemembe,
Hisz csak egy pillantás,
Emberi törődés,
Hogy tetszik is, és hogy övé a hely.
Mindig ugyanott, mindig ugyanaz.

Most alszik épp, lehunyva szemei.
Mi lenne, ha
Melléülnék, s puszta véletlenségből meglökném,
Ő rám nézne,
S mondanám: Elnézést!
Dehogyis! Inkább nézz még, nézz mélyen szemeim
Vad arcába,
Nézz még,
De nem merem,
Nem vagyok szónoka a kommunikációnak,
Inkább csak nézek,
Nézlek fáradtan,
S orcád tengerében elveszek,
Valami sietős kártyalapot húzok,
De látom, ma sem melléd osztott
Be, isten!

Modember

(Totya [Kettes Kapu, Etnograd, Pál utcai fiúk, stb...] barátom megzenésítésével)

Rácsatlakozik, szívja az adatot,
Tárcsázni sem kell, a déesel adott,
Néz a semmibe, megnyílik a világ,
Hogyha kérdés merül fel,
Egyetlen kattintás.
Színes üveglap, amorf ördögök,
A lejátszóban egy régi lemez pörög,
Itt ott néhol egy biztosíték figyel,
A modem pörög, a modember pihen.
Lelkében valami egészen pillantás,
Az egészet elhiszi,
Az IPé a megoldás,
Itt ott néhol egy biztosíték figyel,
A modem pörög, a modember pihen.

A boldogság egy órája

Szita vagy Te is,
Szitálod élted,
Ne kerüljön bele szenny, és por.
De akárhányszor arra gondolsz,
Le kellene tenni,
Annyiszor a múlt, s jelen
emberének lenni, egyszerre
Nem könnyű.
Élni, mint tiszta buborékok
A jég felszínén, odafagyva
Énekelnek szívderítő gyermekdalokat,
Mindhiába, a kép úgy szűri meg arcod,
Akár szitád lyukas felületén
Beáramló napfény a Lelked!