Álmaim

Álmaimban
Fecskék gyülekeztek,
Álmaimban
Szédült
Szerelmes lettem,
S mikor
Felébredtem,
Újra álmomban
Keltem.

Rövidke

Most
Egy rövid
Verset írok.

Kezed hiánya

Kezed hiánya
Még jobban visz feléd,
Ölelni akarlak,
S tudni, lesz-e
Még
Éltető erő,
Mi összetartson
Minket,
De rádöbbentem,
Az első pillanattól
Az utolsóig
Egyre jobban szeretlek.

Nem leszek

Nem leszek kaleidoszkóp,
Hogy azzal nézzem
A szíved,
De ezt nem bízom senki másra,
Bár csak azzal
Töltöm időm,
Hogy
Szeretlek
Mindörökre.

Istenem

Te vagy a Földem,
Te vagy az alkotóm,
Bármilyen érdekes,
Nem szerettelek,
De most
A erőd bennem
Lakozik,
S hitem csordultig
Szidja a
Szót,
Hogy kifejezni
Nem lehet vele
Semmit a "te" adta
Világon,
Remélem Imre
Most felpofoz
Kicsit,
Hogy ébredj,
Mert nem kértem
Részed a szenvedésből,
De te önzetlenül
Adtál.

Szerelmem

Betölti a foltokat,
Az űrt,
S bárki bármit
Mond,
Most arcomra
Kiült
Irántad táplált
Szerelmem.

Az Istened

Nem hiszem el,
Mert hinni nem tudok,
Szemem előtt napok
Óta Istened ragyog.

A Te Istened milyen szép,
És jó,
Részt kérek belőle,
Mert az enyém fárasztó.

Az én istenem kicsi,
Összement a sok
Mosástól,
Az én istenem számít,
Mert kit szeret,
Azt elveszi.

A legszebb mégis
A Te Istenedben az,
Hogy a minap
Kiderült,
Ugyanazon,
Mint az enyém,
Csak eddig
Ezt nem vettem észre.

Petőfi után szabadon

Leszek én mindenkinek
Hangos szava,
Leszek én mindenki helyett
Boldog,
S leszek én Teérted hős
Katona,
Bár hazámért életem
Nem áldozom.

Leszek én megnémult,
Vad idegen,
Ha támadnak felénk
Amerikai szolgák,
De nem védem meg
A magyarokat,
Mert ők Petőfivel
Végleg kipusztultak.

Telnek a napok

Ráborult a nap,
Hogy azzal védje
Tekintetét,
Rálehelt az isten,
S megteremté
Az én fecském.

Repül szomjat oltva,
Végig a világban
S most nálam
Talál megnyugvásra.

Ne szállj tovább,
Maradj nálam örökre,
Ne haragudj a
Hangya
Incselkedéseire.

Szeretlek
Megnémult,
Érzéki csókkal,
Szeretlek megalkuvó,
Termékeny szóval,
S szeretlek,
Míg meg nem halok,
S azután is
Csak teérted
Telnek a napok.

Fecském lágy szellőjéhez

Képzet alkotta alkotás,
A vágyak kebleire
Borulva nézlek,
Várok rád,
Hogy szomjamat
Nálad enyhíthessem.

Mezők hajlatai
Hozzád képest
Sivár pusztaságai
Az esőerdők
Színes felületének.

Hozzád képest az
Én szerelmem
Kicsi,
Soha nem tudok
Hozzád felérni,
De mindig jó leszek,
Hogy így vagy úgy,
De kiérdemeljelek.

Regenerálódás

Elgondolkozik a jövő,
Miként fog teremteni
Nekem szállást,
S már hitem is
Kitér a hitből,
Mikor újra
Kezdek élni.

Visszahúz valami
Ideál,
Hogy hagyjam
Fokozott
Falamat magamra
Dőlni,
De jössz Te,
S mindent
Helyreállítasz.

Gyorskölcsön

Töltsön ki nálunk egy halom papírt,
Mert mi kölcsön kínálunk egy halom papírt.

Szemeid

Ölelném szemeid,
Mint nap ölel meg fákat,
Ölelném szemeimmel,
Akár a hiánynak
Borostája lennék,
Elkap valami érthetetlen,
Hogy szemedben
A gyönyör
Tart két kezében.

Járkálok szemeid tengerén,
Akár egy pillanat,
Elhintem szavaim
Benned,
Hogy visszakapva
Megüljön a hit.
Apró érzékeim csalnak
Szemeidre mosolyt,
Hogy tudd,
Hogy érezd,
Már csak érted vagyok.