A békülésről

Mikor harmadszor
Meghaltam,
A kakas már nem is
Szólt,
A harangot kiöntötték
Már ágyúnak,
Az öregek kihaltak
Falumból.

Mikor harmadszor
Vittek a halálra,
Az isten is csodálta,
Hogy ismét,
Ismét lábra álltam.

Most már nehéz,
Ez kegyetlen tévedés,
Mégsem szidom
Azjóistent,
De békülésről
Sz sem eshet,
Békülésről
Szó sem lehet.