Mindegy

Egy vagy nekem,
Mint szőlőnek fürtje,
Egy vagy a végtelen űrben,
S egy a messzi tájak
Elhagyott medreiben.

Egy vagy, hogy legyél nekem,
Egy, hogy lelkedet cipeljem,
S egy a méltó 'teországod',
Egy, ki nekem jutott.

A 'mindegyek' elmúltak,
S most mi egyek lettünk.
Egy lélekként érve
A duánál értettük,
Miként az az egy,
Az lett kettő ugyan,
De a kettő lett
A minden,
S egyként
A minden
Most már minden
Mindegy,
Hogy mi folyik
Rajta át.