Hogy veled nevessek

A nevetés ereje,
Mint valami hangos robaj,
Lázítja lelkem,
Hogy veled legyek.

Akarok nevetni,
Ha csak azért is,
Mert szívedet enyhítem,
S hogy beteljél,
De soha nem adnék
Annyit, hogy megund,
Hogy másnap felkelve
Újra akard.

S nevetek veled,
Hogy ne legyen időd
Sírni,
És sírok veled,
Ha nincs már,
Mi nevetni késztessen.

Ha szomorú voltam,
Csak egy pillanat az egész,
Elővettelek szívem mélyéről,
Hallottam,
Ahogyan hallgatsz,
S ezzel mindent
Kielégítettél.

Forr bennem valami
Igazán híres,
Valami régóta
Elvetemült dolog,
Amit eddig soha nem érzett,
S talán többé
Senki iránt nem is fog
Lelkem mámora áldozni,
Hogy legyen meg,
Mi egykor,
Hogy úgy csillanjon
Szemeden a nap,
Mint szívedből kiáradó,
Tiszta tekintet.