Majd

Ha egyszer én is jó leszek,
S lelkembe nem süppednek
Annyian,

Mikor kiirtom magamból
A rosszat, a kényelmet,
Akkor mondjad,

Mi az, mi kell neked.
Majd, ha egyszer én is átalakulok,
S rózsakertként
Benned felébredek,
Tudom,
Hogy akkor jó leszek,
S benned fognak létezni
Eltúlzott képzetek.

Most még rossz vagyok,
Nem vagyok jó gyerek,
Nem vagyok élénk,
Mert lusta képeket
Alkotok a nyárba,
Ne kelljen reggel felkelnem,
Hogy majd a kilenc
Megüti az órát,
Addig alszom én is
Csendesen.

Majd, ha megjavulok,
És lesz majd lelkemben gyönyör,
Majd ha nem lesznek ideálok,
Melyek befedik énemet,
Addig csak rosszként
Tudlak szeretni,
Vagy imádni mindenben.