Ábrándjaim

Mint mikor csak szívem
Ült egy pillanatra lelkedre,
Most egész testem érezhette,
Miként fagy le rólam
A fájdalom,
S olvad igaz,
Meggyőző ihletté.

Ábrándjaim kifakultak,
De te vissza színezted őket,
Egy szín még hiányzik,
De az már soha nem lesz,
De a színek összekeverednek,
S így alkotnak
Rólad elfogult,
Gyönyörű képet.