Levél fentre

Most kicsit kikészültem,
Nem mondhatom el,
Mit érzek,
S mi az, mi történt velem.

Mesélni már meséltem neked róla,
S Te mondtál valamit,
De nem tudod most
Azt mondani,
Amit mondtál volna ekkor.

Legalábbis nem hallom,
Nem hallom okító szavad,
"Hogy nem vagy normális,
Hogy mi a fenének
Üssem bele az orrom,
Ez csakis a te ügyed."

De akkor is örülnél velem,
S most besüppedtem.
A boldogság most határokat
Feszít, s szorítja ki láncaim,
Mellyek megkötözve elítéltek.