Ihlet

Mámor, és megannyi alkohol,
Vagy akár csak a drog,
Nem adhat annyi,
Megannyi ihletet,
Mint két szemed,
Melybe nézhetek.

A fájdalom,
Mely kerülget,
S lelkembe költi ki
Dalát,
Úgy hiszem,
Az is többet ér,
Mint megannyi
Szorongás.

S most kiadom félelmem,
Kifelé az űrbe,
Veszek magamnak egy
Bolygót,
Hogy ne a Földön
Üljek,
S majd repülünk
Évekre,
Fényekre
Innen,
Hogy ne láthassam,
Mi az, mi szépsége
Által okoz
Akkora fájdalmat.