Elkészültem

Úgy érzem felfalt valami
Jókedv, s akkor visszaestem.
Elhitette velem a jóság,
Hogy nem történt semmi,
De nem is fog,
És lábatlan percek
Tűntek fel az égen,
Hozták nékem az éji
Csillagokat.
Peregtek észrevétlen
A napok,
S most megint itt vagyok.

Átlátható boldogtalanság
Tiszta vizét iszom,
Sűrűsége megfolytja lelkem.
Néha kiköpöm,
De utána visszanyelem.

Elrabolt valami
Iszonyat fájdalom,
S váltságdíjul kéri
Létemet.
Szürkék lettek
Azok a bizonyos napok,
Amiket előtte
Két kanállal ettem.

Felrobbant lelkemben,
Atomjaira hullva boncolja
Szét emlékeim porctérdét.

Lábra se tudok állni,
Érzem,
De ekkor elvonja figyelmem
Egy enyhült pillanat,
Így emlékeim újra
Boldogan sétálnak.