Szürkület

Mint akinek porból van
Lelke,
Meredek a napsütésbe,
És silány galambok
Téri ténfergése
Ad alkalmat,
Hogy végre
Letérdeljek.

Mikor felállok,
Már a szürkület hamva
Száll,
Beterítve az
Egész éjszakát,
S meredek ott,
Nézve a Holdat,
Érzem,
Mindenem
Éhesen szomjas.