Átlátható, ami nem látható át,
Valami erős kézfogás
Rombolja esztétikám,
Szorítja szívem össze
A hang,
Tudom, Te örökké
Enyém maradsz,
De fizikai valód
Eltűntével
Az emlékek közt
Kell leélnem
Még nekem kirótt
Idődet.
2008. augusztus 11., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése