Ráveszem magam az evésre

Az 'abrak a dabrára'
Mondtam én szöveget,
Varázsoljam el
Az elhízott szörnyeket,
S most elhitet valami
Kényszeres evésteszt,
Hogy enni azt kell,
De menni most miért
Nem lehet.

Bemegyek egy ócska,
Elhagyott 'teszkóba',
Elülök elázott könyvei
Felett,
Siránkozok kicsit,
Azután elmegyek
A parazitaváros,
Otromba termébe,
A 'mekdonáldsz' étterem
Viharos lelkébe,
Hogy ennivaló
Jusson,
S most elvegyülök közétek,
Mivel én is
Vagyok a kapitalizmus
Akkora terméke,
Mint ti!