Szinesztézia

Kezedbe helyezett
Vékony szemérem
A lelkem,
S te erősítettél,
Biztattál
Bennem
Rejlő képzetlen
Tudásomra,

S itt,
Itt, ahol kecses
Tűzszekéren
Már nem
Illés jő,
Itt ugrom
Én is
A végtelen
Szinesztéziába.

Mint lila hangok
Kéklő selymességén
Pirosan látszik
Át rajtam a zöld,
Úgy üt szíven
A fehér, s mondja
halkan a feketének,
Menni kell,
Itt van az ideje.