Rejlik a bizonyosság

Belemélyed kérdéseimbe,
Már hinném,
Hogy válaszol,
Terjed, süpped, s hiába
Szól,

Megkövesedett rézalját
Iszik a ménkű,
Beretválja magát
Kopaszra az isten,
Hogy ő úgy hitte,
Hogy ő azt tudta,
Mit eddig
Se én,
Se te!
Su ta!

Most tudom, és
Tudja a lélek parázna
Teste, hogy
Felfogásba esve
Ma én vagyok,
Holnap csak te,
De egykoron
Leszünk egyszerre
A voltban,
S minden szikrázó
Aprólékban.