Olcsó dialektusok

Olcsó dialektusok
Rejtelmeivel küzdöm,
Krisztusi jobbomra
Ültetve az időt
Szédítem mámorát
A kezdetnek.

A végre ülök,
Hogy végre ülök
Valahol,
Valamiért
Valahol
Utazva,
Poros poggyászom
Pakolják páran,
Hogy utazzon ő is.

Mert velem
Vagyok,
S ketten utazom
Magammal,
Ne legyek egyedül.

Mégis hiteget
Az élet,
Míg balomra
Félek újra
Orcámra csapni,
De már fordítanám
Oda a másikat,
Bár pofont még
Nem kaptam.