Az idő megvár

Szemem zseléjében
Úsznak a halak,
Megformázott,
Feldézsmált
Tapasztalat formált
Olyanná,
Aki most szeret téged.

Meghint félelemmel
Néha az idő,
Rettegek,
Hogy vége lesz,
De a vágyódás
Karja nem ereszt.

Kell még várni,
Idő az lesz,
Nem tudni a holnap
Mit hoz,
De megvár,
Nélkülem úgysem
Megy.

S ami másoknak
Tellene, az
Nem ríggat meg,
A magaméért sírok,
S ez a Te
Érdemed.