Meghalt az öröm veled,
Nincs, ki ráhelyezze
Kezét az égre,
S mondja,
Nyílj meg.
Nékem örök záródás
A halál, örök
Megvitatás
Gyolcsba tekert
Teste,
Nincs, ki
Megnyissa
Az eget.
Lázam verítéke
Lecsöppen, pattan
A kő elvetett
Szegletén,
Sarokkő,
Az éhi kincsekért
Becserélt földi
Jó, és javak
Mámoros bebocsájtása
A végbe,
De nincs, ki
Megnyissa nekem.
2008. október 29., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése