Értelmetlen vers

Hintenek sózott
Porcukorral,
Brummogás
Hallatszik a
Tavaszi
Széllel,
S már a
Téllel veszekszünk,
De azért szeretjük.

Pánikba esik
A láthatóság,
Hogy őt már
Senki sem látja,
S kik eddig
Nem léteztek,
Izgulnak,
A tükörbe bámulva
Szépítik
Önmaguk.

Rángatózik a
Por, epilepsziát
Kapott, mikor
Felitta a vizet,
S ettől sárrá
Merevedett,
Míg végül
Kiszikkadt.