Ültem agyam felett, mint szálka a szájban, néztem a holdat, és közben csodáltam szerelmem aranykék medáljait. Valami bosszús, erőtlen fantázia döfte szívembe a kést, lehet-e szarkazmus a nevetés. Boldogan szoktam nézni a holdat, és néha száműzöm, mert nem akarom látni, így van ez egy régi szeretővel.
2008. július 3., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése