Akarom

És riogatták messzi távolélőket,
hogy nekik szebb, jobb lesz, de most
itt állnak és kérdezik, mivé lett csőcselék
szánja-bánja mutatványait előtted,
de kicsit sem értelmiségi a jelenet, mely elhalkul
netovábbja nélkül a szájnak, és térdreborul előtte
a vágynak szánt idő, hogy valaha is szeretni próbáltál,
néztél kezdve kezdetektől, mint apró lelkesincs dugásnak
az éj párnája alatt megfeneklett combod apró
szivárványos gerendái miatt, hogy fel nem falhatlak,
de akarom.

S alacsony vérnyomása a napnak széthatja kedvét,
s szinte szivárog szervátültetés szine előtt a gyomor,
halkan megnézve mit ugor a magyar vonatkoztatásai ellen,
vagy rá, de kezdettől fogva néma sírás üvölti le arcát
a hangnak, és telemerítve gondolkozik a portfoliónak
esett gondos bűvész, vagy nő, aki széttárva karját
sikít, hogy van, hogy van valakinek akkora mersze
belehelyezni mosolyát az éden szerves kémiái közé,
s látva elképzelni miként szór palástot hátára a szél,
a virágos réten nőket kergetve elmélyülésbe igenis,
de akarom.