2008. július 3., csütörtök

Anti-kulturális ”tricolor”

És lobog a három szín,
Lobog a felszínen,
Mögötte lehányva
Egész ”csepelsziget”

Borzad az ifjúság,
Itala a mának,
Nem lesz szüretje
A nyári mannának.

Rothadó gyümölcse
Édes hazámnak,
Oldalra köpve ég
Magyarországnak.

Sírhantja dereng
Elfeledett 'régnek',
Bosszúsra vesszük
Ezt az egészet.

Pirkadata eltűnt,
Nincs már ki sarja,
Nincs kinek a szíve
Örökre akarna.

Boldogságnak színe,
Már nincs, mi úgy fájna,
Eladtunk mi mindent
A régmúlt ”krisztusának”.

Poshadó gerincek,
A ”ma született bárány”,
Kinek nincs ma pénze,
Megfizet az árán.

Szürke nemzedéknek
Ehetetlen fáján
Megterem ott minden,
Szüreteli Ádám.

Viharos időknek
Elfeledett vállán
Nyugszik nyugalomban
Horthy és Kádár.

'Rihe-rongyos' népnek
Nem kell alabástrom,
Megvívja magának
Az antennahullámot.

Egér lett a népből,
Édes vasárnap,
Nem más, mint eledel
A megfáradt macskának…

Nincsenek megjegyzések: