És lobog a három szín,
Lobog a felszínen,
Mögötte lehányva
Egész ”csepelsziget”
Borzad az ifjúság,
Itala a mának,
Nem lesz szüretje
A nyári mannának.
Rothadó gyümölcse
Édes hazámnak,
Oldalra köpve ég
Magyarországnak.
Sírhantja dereng
Elfeledett 'régnek',
Bosszúsra vesszük
Ezt az egészet.
Pirkadata eltűnt,
Nincs már ki sarja,
Nincs kinek a szíve
Örökre akarna.
Boldogságnak színe,
Már nincs, mi úgy fájna,
Eladtunk mi mindent
A régmúlt ”krisztusának”.
Poshadó gerincek,
A ”ma született bárány”,
Kinek nincs ma pénze,
Megfizet az árán.
Szürke nemzedéknek
Ehetetlen fáján
Megterem ott minden,
Szüreteli Ádám.
Viharos időknek
Elfeledett vállán
Nyugszik nyugalomban
Horthy és Kádár.
'Rihe-rongyos' népnek
Nem kell alabástrom,
Megvívja magának
Az antennahullámot.
Egér lett a népből,
Édes vasárnap,
Nem más, mint eledel
A megfáradt macskának…
2008. július 3., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése