Kilökött magából a puszta
Fennforgás,
Most én is taposva megyek
Majd haza.
Ha megtekintek egy fát,
Egy bokrot,
S megcsillan illata,
Úgy fogom hinni,
Hogy te bennem is élsz,
S két életem vált
Újra egyé.
2008. augusztus 12., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése