Most feltámaszt mindent,
Feltámasztja hitem
Hitetlen részeit,
S bekebelezi asztalom
Zálogát.
Most eltorlaszol mindent,
El a nagy folyókat,
S lelkemben apró
Patakként csordogál.
Felfrissíti minden
Porcikám a nap,
S nem bánom már,
Ha szemembe süt,
Úgy szeretnék tovább
Élni, hogy Te mindig
Mellettem ülsz.
Ma reggel felkeltem,
Sírva ugyan, de fel,
S rád gondolva arcomon
Megjelent valami,
Életerős, igenlő jel.
Egy apró sóhaj áltatta,
Hogy igen is létezem,
S várom, hogy újra
Megfogjam lágyan ölelő
Két kezed.
2008. augusztus 12., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése