Titok

Már minden percben
Fel akarlak hívni,
Hogy halljam a hangodat,
Most minden perc,
Mi az élet része lett,
Úgy hiszem,
Van igazam,
Bár nélküled most
Parányi lelkem,
Mert nagy részét
Otthagytam nálad,
De érzem
Adtál Te is magadból,
Hisz részemmé vált,
S most bent mosolyog,
Bent nevet,
Hogy ez most
Nem olyan más.

Ugyanaz, mint a többi,
Csak ez a miénk,
És csak a miénk,
A titok,
Mely belepi a határt,
Nem hallja senki,
Senki más.