Várok

Várok,
Még idegen a szellő,
S még idegen a táj,
Idegen minden,
Mi a boldogság.

Még várok,
Hogy mondhassam
Szeretlek,
Mert a szó,
Az is idegen.

Még várok,
Várok,
De nem sokáig bírom,
Még várok vele,
S betakarom.

Várok, hogy
Legyen pillanat a mának,
Hogy legyen bejárata
A mennyországnak,
Hogy várok,
Hogy várjak,
De várni,
Várni nem lehet.

Már kimondtam
Kimondatlanul,
Kimondtam valami
Mást,
Kimondtam a várost,
S az ásítás is
Vár,
Mert az is
Benned van,
Azt is te adtad,
Hogy a végén
Mindezt elmondjam.