Miatyánk

Miatyánk, ki a mennyekben,
Odafönn lakozol,
Ki látsz szépet,
És jót,
Tudod mi a fájdalmunk nekünk,
S tudod azt is,
Ha úgy szeretünk.

Mi atyánk,
Ki látsz engem most sírni,
És nevetni,
Add meg, mi lelkemnek
Adható, s kell,
Ne többet,
De ne is kevesebbet.

Miatyánk, ki teremtő
Voltál, most nézz
Mélyen két szemembe,
S mond,
Majd mikor eljön a Te országod,
Akkor legyek melletted,
S legyen az is,
Kit én mindig szerettem.

Miatyánk,
Ki szeplőtelen anyát
Adtál nekünk,
S most felébresztesz
Vágyakat bennünk,
Add, hogy azt tehessem
Ami színed előtt helyes.

Miatyánk,
Ki forgatod világunk,
Kit nagyon szeretsz,
Azt elveszed,
Kit szeretnünk kell,
Nekünk adod,
Hát legyen meg
A Te akaratod.