Most látom igazán benned,
Amit már előtte is láttam,
Csak elvakított szemem.
Lehetsz süket, vagy
Nagyothalló,
Én azt is szeretem benned,
S lehetsz a 'mindegyek' asszonya,
Az sem bánt,
Csak maradj mellettem,
Ameddig jónak látsz.
S örök szemed tüze
Ne aludjon ki,
Azt is szeretem,
Mert folyton megvakít,
S ha most nem írnál,
Nem szolnál,
Biztos megőrülnék,
Hogy senki nem szól
Hozzám,
S az a mindenki
Csakis Te lehetsz,
Kinek én
Felosztom
Egyetlen életem.
2008. augusztus 12., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése