Reggeli teázás

Arcomban legel a gőz,
Fáradt reggeli kelés,
Szívem fáradt,
Megrekedt hősként ébredek,
Miközben hallom
Énekét.

Táncol az ablakon,
Kicsapódik teste,
Illata az egekbe visz,
Lelkem még fáradt,
Reggel van még,
Sűrű a hideg odakint.

Beszívom tüdőmbe forró
Lelkét, s testéből
Kortyolok nagyokat,
Felfrissül tőle minden
Teremtés, s bús szívemre
Lassan mosolyt csal.

Elönt izzó, lágy,
Selymes bőrével,
Beleissza magát
Napjaimba,
Ülök a konyhában,
Nézek kifelé,
Elmémben kerget
Habokat.