Éjjeli város

Elszunnyadt a nap,
A rétre szórta álmos
Sugarait, még utoljára
Rám nézett.
Mondta, most aludni
Térek, aludni fogok,
Nem zavarok.

Szemlátomást árnyakat
Hallok kopogni az éjszakai
Utcán, fülembe süvít
Érdes zaja a lámpafénynek,
Körömcsiszolva hozzám
Érnek fentről,
Míg a sötétség
Átölel, s csókol,
Egy fűszál a téren
Egy másiknak bókol.

Az erdő elcsendesült
Partvidékén a nap
Már bontja becsomagolt
Sugarait rám,
Elmosódik minden,
Mi eddig belepte
Az éjszakát.
Most újra világos lett,
Felbukott a nap,
Kómásan állok pereme alatt.